A krónikus veseelégtelenséghez számos betegség vezethet el. A vesekáro­sodás és annak tünetei nagyon gyakran lappangva alakulnak ki, s ha már klinikai tünetek is észlelhetők, sokszor visszafordíthatatlan szövődmények is jelen vannak. A vesekárosodás, a krónikus veseelégtelenség felismerése ezért nehézségekbe ütközhet, vagy éppen egy rutinvizsgálat során derül csak fény a veseműködés beszűkülésére. A nefrológiai ellátás és rendszeres gondozás legfontosabb szerepe az, hogy a vesekárosodás gyanúja, rizikó­faktorainak fennállása esetén időben megtörténjen a szakorvosi vizsgálat, előrehaladott veseelégtelenségben megfelelő terápiával csökkenteni kell a kialakuló szövődmények súlyosságát.

A májbetegségek többféle kórélettani folyamaton keresztül járulhatnak hozzá a vesék megbetegedéseihez. A krónikus vagy akut májbetegségek mellett fellépő vesefunkció-zavarok gyakran gyorsan progrediálnak, rövid időn belül akár akut veseelégtelenség is kialakulhat. A jelen cikk áttekintést ad e két szerv működésének klinikailag legfontosabb összefüggéseiről.

A szív és a vese számos módon hatnak egymásra: az egyik szerv műkö­dési zavara a másik működésében is zavart generálhat. Az így kialakuló betegségek kezelése a kórképek összetettsége miatt interdiszciplináris együttműködést kíván. A cikk áttekinti a két szerv működésének klinikailag fontos összefüggéseit, és foglalkozik a legújabb terápiás lehetőségekkel is.

A PRAC  javasolja a hidroxi-etil-keményítő (HES) infúziós oldatok európai piacokra érvényes forgalomba hozatali engedélyének felfüggesztését.

A szinkópe ellátásában szoros együttműködésre van szükség a sürgősségi szakember, a kardiológus és a neurológus között, de szükség lehet a kép­alkotó szakmák közreműködésére is. A szinkópe komplex ellátása talán az egyik legjobb példája annak a szükségszerű, s már nemcsak Nyugat- Európában, hanem a kontinens számos országában megfigyelhető para­digmaváltásnak, mely a sürgősségi rendszeren mint felületen megjelenő gyors, költséghatékony és a betegbiztonságot előtérbe helyező szemléletet képviseli.

Az itt következő, a Deutsche Medizinische Wochenschriftből átvett három közlemény a zavart tudatállapotú betegek sürgősségi ellátásának jellegzetesen multidiszciplináris kérdéseivel foglalkozik. Az első közlemény a neurológiai, a második a kardiológiai, végül a harmadik a toxikoló­giai megfontolásokról és teendőkről igyek­szik képet adni, és a kép teljessége érdekében hazai szakemberek – Dr. Sipos Ildikó, Dr. Zacher Gábor és e sorok írója – fűznek hozzájuk hiánypótló vagy hangsúlyokat ki­emelő megjegyzéseket. Elöljáróban álljon itt néhány általános alapismeret, amit az akut módon fellépő zavart tudatállapotok­kal kapcsolatban minden szakma képvise­lőinek érdemes szem előtt tartaniuk.

Az 1980-as és ’90-es évektől a nyugati médiában előtérbe került az idealizált férfiizomzat népszerűsítése, és az androgén szteroid használatot a hiva­tásos sportolóktól fokozatosan átvette a lakosság szabadidősportot űző része is. A számos, hivatalosan tiltott termékhez vagy az interneten lehet hozzájutni, vagy egyes étrend-kiegészítőkbe rejtve forgalmazzák azokat. A szintetikus androgének használata főleg a fiatal férfiak körében terjedt el, ezért fontos az ő tájékoztatásuk a súlyos mellékhatások veszélyéről.

A divertikulózisról kialakított és a szakmai köztudatban elterjedt számos dogma – így a rostszegény étrend meghatározó szerepe a patogenezisben, az antibiotikumok hatásossága a különböző klinikai formákban, a klasszi­kus diagnosztika, a műtéti eljárások indikációja, módja – megdőlni látszik. A betegség felosztása, terminológiája, kórisméje, kezelése mindezek kö­vetkeztében átalakulóban van.

Hiponatrémiás betegek rendszeresen szorulnak háziorvosi, sürgősségi vagy kórházi ellátásra. E gyakran előforduló elektrolitzavarnak mind a diagnosztizálása, mind a kezelése összetett feladat, ráadásul a probléma megol­dásához nem áll rendelkezésre minden esetben egyértelműen használható vezérfonal. A hiányt két új nemzetközi irányelv lenne hivatva pótolni, ame­lyek azonban fontos kérdésekben ellentmodanak egymásnak.

Nagy klinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a dapagliflozin kedvező glikémiás ha­tását nem kíséri jelentősebb hipoglikémia. A kezelés kedvezően befolyásolja a vér­nyomást, a testsúlyt és a lipidszinteket.

Drug Design, Development and Therapy, 2014. december